< Előző | Tartalom | Következő >
6.8.2 Az összes osztályra vonatkozó követelmények
6.8.2.1 Gyártás
Alapelvek
6.8.2.1.1 A tartányt, a tartozékait, az üzemi és szerkezeti szerelvényeit úgy kell kialakítani, hogy a szállított anyag vesztesége nélkül (nem számítva az esetleges szelepeken keresztül kiszabaduló gázmennyiséget) ellenálljon:
– a 6.8.2.1.2 és a 6.8.2.1.13 pontban meghatározott, normális szállítási körülmények között előforduló statikus és dinamikus igénybevételeknek;
– a 6.8.2.1.15 pontban meghatározott legkisebb igénybevételeknek.
6.8.2.1.2 A tartányoknak és rögzítőelemeiknek a megengedett legnagyobb töltési tömeg mellett a következőkből eredő igénybe- vételeket kell elviselniük:
– menetirányban a kétszeres összes tömeg;
– menetirányra merőlegesen az egyszeres összes tömeg;
– függőlegesen felfelé az egyszeres összes tömeg;
– függőlegesen lefelé a kétszeres összes tömeg.
A tankkonténereknek1) és rögzítő- elemeiknek a megengedett legnagyobb töltési tömeg mellett a következőkből eredő igénybevételeket kell elviselniük:
– menetirányban a kétszeres összes tömeg;
– vízszintesen a menetirányra merőle- gesen az egyszeres összes tömeg (ha a menetirány egyértelműen nem határozható meg, akkor minden irányban a kétszeres összes tömeg);
– függőlegesen felfelé az egyszeres összes tömeg;
– függőlegesen lefelé a kétszeres összes tömeg.
1) Lásd még a 7.1.3 szakaszt
6.8.2.1.3 A tartányok falvastagságának legalább
a 6.8.2.1.17 – 6.8.2.1.21 
a 6.8.2.1.17 – 6.8.2.1.20
pontban meghatározottnak kell lennie.
6.8.2.1.4 A tartányokat a 6.8.2.6 bekezdésben felsorolt szabványok, ill. az illetékes hatóság által a 6.8.2.7 bekezdés alapján elismert műszaki szabályzat követelményeinek megfelelően kell tervezni és gyártani, amelyek a gyártási anyag megválasztásánál és a tartány falvastagság meghatározásánál számításba veszik a legnagyobb és a legkisebb töltési és üzemi hőmérsékleteket is; a 6.8.2.1.6 – 6.8.2.1.26 pont minimális előírásait azonban be kell tartani.
6.8.2.1.5 Bizonyos veszélyes anyagok szállítására használt tartányokat kiegészítő védelemmel kell ellátni. Ez állhat a tartány (nagyobb tervezési nyomásból adódó) nagyobb falvastagságából (ezt az illető veszélyes anyag veszélyességi foka alapján kell meghatározni) vagy valamely védőszerkezetből (lásd a 6.8.4 szakasz különleges előírásait).
6.8.2.1.6 A hegesztéseket szakszerűen kell elkészíteni, és azoknak teljes biztonságot kell nyújtaniuk. A hegesztési varratok kivitelezésére és ellenőrzésére a 6.8.2.1.23 pont követelményeit kell betartani.
6.8.2.1.7 Intézkedni kell annak érdekében, hogy a tartányok a belső vákuum következtében fellépő deformáció veszélye ellen védve legyenek.
A 6.8.2.2.6 pontban említett tartányokon kívüli egyéb tartányoknak, amelyekre vákuumszelepet terveztek, olyan külső nyomást kell maradandó alakváltozás nélkül elviselniük, amely a belső nyomást legalább 21 kPa-lal (0,21 bar-ral) meghaladja. A belső nyomást kisebb mértékben, de legalább 5 kPa-lal (0,05 bar-ral) meghaladó külső nyomásra is méretezhetők azok a tartányok, amelyeket kizárólag olyan szilárd (porszerű vagy szemcsés) anyagok szállítására használnak, amelyek a II vagy a III csomagolási csoportba tartoznak és a szállítás alatt nem válnak folyékonnyá. A vákuumszelepeket úgy kell beállítani, hogy akkora (vagy annál kisebb) vákuumnál nyissanak ki, mint amekkorára a tartányt méretezték. Azoknak a tartányoknak, amelyekre nem terveztek vákuumszelepeket, olyan külső nyomást kell maradandó alakváltozás nélkül elviselniük, amely legalább 40 kPa-lal (0,4 bar-ral) meghaladja a belső nyomást.
A tartányok anyaga
6.8.2.1.8 A tartányokat olyan alkalmas fémből kell készíteni, amely ellenáll a ridegtörésnek és a feszültség alatti korróziós repedezésnek –20 °C és +50 °C között, hacsak az egyes osztályoknál nincsenek más hőmérséklet-tartományok előírva.
6.8.2.1.9 A tartánynak vagy védőbélésének a tartalommal érintkező részei a tartalommal veszélyes reakcióba lépő (a „veszélyes reakció” fogalmát lásd az 1.2.1 szakaszban) vagy veszélyes vegyületet képező, vagy a tartány anyagát észrevehetően gyengítő anyagot nem tartalmazhatnak.
Ha a szállított anyag és a tartány gyártásához felhasznált anyag érintkezése a falvastagság folyamatos csökkenését idézi elő, akkor a falvastagságot a gyártás folyamán megfelelően meg kell növelni. A korrózió miatt ráhagyott falvastagságot a tartány falvastagságának kiszámításakor nem szabad tekintetbe venni.
6.8.2.1.10 Hegesztett tartányokhoz csak olyan hibátlanul hegeszthető anyagok használhatók fel, amelyek ütőszilárdsága –20 °C környezeti hőmérsékleten – különösen a hegesztési varratokban és a velük szomszédos övezetekben – szavatolható.
Finom szemcseszerkezetű acélok használata esetén a szavatolt folyáshatár nem lehet nagyobb, mint 460 N/mm2, és a szavatolt szakítószilárdság felső határa nem lehet nagyobb, mint 725 N/mm2 az anyagspecifikáció szerint.
6.8.2.1.11 Hegesztett tartányköpenyek gyártásához használt acéloknál 0,85-öt meghaladó
Re/Rm arány nem megengedett, ahol
Re = a határozott folyáshatárral rendelkező acéloknál a tényleges folyáshatár, vagy a határozott folyáshatárral nem rendelkező acéloknál a 0,2%-os (ausztenites acéloknál az 1%-os) szavatolt, egyezményes folyáshatár; és
Rm = a szakítószilárdság.
A minőségi tanúsítványban szereplő értékeket kell alapul venni az egyes esetekben az Re/Rm arány meghatározásához.
6.8.2.1.12 Acéloknál a szakadási nyúlás értéke %-ban nem lehet kisebb, mint
1000
meghatározott szakítószilárdság, N/mm2
azonban finom szemcseszerkezetű acéloknál 16%-nál, más acéloknál 20%-nál semmi esetre sem lehet kisebb.
Alumíniumötvözetek szakadási nyúlása 12%-nál kisebb nem lehet.2)
A tartány falvastagságának méretezése
6.8.2.1.13 A tartány falvastagságának méretezésekor a mértékadó nyomás nem lehet kisebb, mint a tervezési nyomás, de figyelembe kell venni a 6.8.2.1.1 pontban említett igénybevételeket és – szükség esetén – a következő igénybevételeket is:
Az olyan járműveknél, ahol a tartány a jármű önhordó részét képezi, a tartányt úgy kell méretezni, hogy az egyébként fellépő hatásokon kívül az ebből eredő igénybevételeket is kiállja.
Az ezekből az igénybevételekből a tartány, ill. a rögzítőelemek legjobban igénybevett helyén keletkező s feszültség nem haladhatja meg a
6.8.2.1.16 pontban meghatározott értéket.
Az igénybevételeknél a következő biztonsági tényezőket kell figyelembe venni:
– határozott folyáshatárral rendelkező fémeknél: a tényleges folyáshatárra vonatkozóan 1,5-es biztonsági tényezőt; vagy
– határozott folyáshatárral nem rendelkező fémeknél: a 0,2%-os (vagy ausztenites acélokra az 1%-os) szavatolt, egyezményes folyáshatárra vonatkozóan 1,5-es biztonsági tényezőt.
6.8.2.1.14 A tervezési nyomás a 3.2 fejezet „A” táblázat 12 oszlopa szerinti tartánykód második részében (lásd a 4.3.4.1 bekezdést) szerepel.
Ha a kódban „G” szerepel, a következő követelményeket kell alkalmazni:
a) Az 50 °C-on 110 kPa (1,1 bar) (abszolút nyomás) értéket meg nem haladó gőznyomású anyagok szállítására használt, gravitációs ürítésű tartányokat a szállítandó anyag statikus nyomásának kétszeresére, de legalább a víz statikus nyomásának kétszeresére kell méretezni.
Fo
2) Fémlemez esetén a szakítópróbához használt próbatest tengelyének a hengerlési irányra merőlegesnek kell lennie. A szakadási nyúlást olyan kör keresztmetszetű próbatesten kell mérni, amelyen a két jel közötti l távolság a d átmérő ötszöröse (l = 5d). Négyszög keresztmetszetű próbatest esetén a jelek közötti
távolságot az területe.
l = 5,65
képlettel kell kiszámítani, ahol F0 a próbatest kezdeti keresztmetszetének
b) Az 50 °C-on 110 kPa (1,1 bar) (abszolút nyomás) értéket meg nem haladó gőznyomású anyagok szállítására használt, nyomás alatt töltendő vagy ürítendő tartányokat a töltési vagy ürítési nyomás 1,3-szeresére kell méretezni.
Ha a legkisebb tervezési nyomás (túlnyomás) számértéke adott, akkor a tartányt erre a nyomásra kell méretezni, ez azonban nem lehet kisebb, mint a töltési vagy ürítési nyomás 1,3-szerese. Ezekben az esetekben a következő minimális követelményeket kell alkalmazni:
c) Az 50 °C-on 110 kPa-nál (1,1 bar-nál) értéknél nagyobb gőznyomású és 35 °C- nál magasabb forráspontú anyagok szállítására használt tartányokat – függetlenül a töltés vagy az ürítés módjától – a 150 kPa (1,5 bar) túlnyomás, ill. a töltési vagy ürítési nyomás 1,3-szerese közül a nagyobbik nyomásértékre kell méretezni.
d) A 35 °C-nál nem magasabb forráspontú anyagok szállítására használt tartányokat – függetlenül a töltés vagy az ürítés módjától – a töltési vagy ürítési nyomás 1,3-szeresére, de legalább 0,4 MPa (4 bar) túlnyomásra kell méretezni.
6.8.2.1.15 A nyomáspróba révén a tartány legjobban igénybe vett helyén keletkező feszültség nem haladhatja meg a gyártási anyagtól függően a következőkben előírt határértékeket. A hegesztés miatti gyengülést figyelembe kell venni.
6.8.2.1.16 Minden fémnél és ötvözetnél a próbanyomás által keltett feszültségnek kisebbnek kell lennie, mint a következő képletekkel kapott kisebbik érték:
< 0,75 Re vagy < 0,5 Rm
ahol
Re = a határozott folyáshatárral rendelkező acéloknál a tényleges folyáshatár, vagy a határozott folyáshatárral nem rendelkező acéloknál a 0,2%-os (ausztenites acéloknál az 1%-os) szavatolt, egyezményes folyáshatár; és
Rm = a szakítószilárdság.
Az Re és Rm értékére az anyagszabványok által meghatározott legkisebb értékeket kell használni. Ha a szóban forgó fémre vagy ötvözetre nincs anyagszabvány, a használt Re és Rm értéket az illetékes hatóságnak kell jóváhagynia.
Ausztenites acélok használata esetén az anyagszabványokban előírt legkisebb értékeket legfeljebb 15%-kal meg lehet haladni, ha ezeket a magasabb értékeket a vizsgálati bizonyítvány hitelesíti. A 6.8.2.1.18 pontban megadott képlet alkalmazása esetén azonban a legkisebb értékeket nem lehet meghaladni.
A tartány legkisebb falvastagsága
6.8.2.1.17 A tartányok falvastagságának legalább akkorának kell lennie, mint a következő képletekből adódó nagyobbik érték:
𝑃𝑇𝐷
e =