< Előző | Tartalom | Következő >
6.13.4 Típusvizsgálat és jóváhagyás
6.13.4.1 Minden szálvázas műanyag (FRP) tartány típus anyagait és gyártási mintapéldányát a következők szerinti gyártási típus vizsgálatnak kell alávetni.
6.13.4.2 Anyagvizsgálat
6.13.4.2.1 A használandó műgyanta szakadási nyúlását az EN ISO 527-2:2012 „Műanyagok. A húzási tulajdonságok meghatározása. 2. rész: A fröccs- és extrúziós műanyagok vizsgálati feltételei” szabvány szerint, a hődeformációs hőmérsékletet az EN ISO 75- 1:2020 „Műanyagok. A behajlási hőmérséklet meghatározása terheléskor. 1. rész: Általános vizsgálati módszer” szabvány szerint kell meghatározni.
6.13.4.2.2 A következő anyagjellemzőket a tartányköpenyből kivágott mintán kell meghatározni. A gyártással párhuzamosan készített minták csak akkor használhatók, ha a tartányköpenyből nem lehet mintát kivágni. Vizsgálat előtt a belső betétet el kell távolítani.
A következőket kell megvizsgálni:
a) a tartány palástjának és fenekeinek réteg vastagságát;
b) a kompozit összetételét és tömegarányát az EN ISO 1172:1998 „Üvegszál
erősítésű műanyagok. Az üvegszál- és az ásványitöltőanyag-tartalom meghatározása. Kiégetéses módszerek”vagy az ISO 14127:2008 „Szénszál erősítésű kompozitok. A gyanta,a szál és az üreg tartalom meghatározása„
szabvány szerint, az erősítő rétegek irányát és felépítését;
c) a szakítószilárdságot, a szakadási nyúlást és a rugalmassági modulust a tartányköpeny kerületén és hosszirányában, az EN ISO 527-4:1997 „Műanyagok. A húzási tulajdonságok meghatározása. 4. rész: Az izotropikus és az ortotropikus szálerősítésű műanyag kompozitok vizsgálati feltételei” vagy az EN ISO 527- 5:2009 „Műanyagok. A húzási tulajdonságok meghatározása. 5. rész: Az egyirányú szálerősítésű műanyag kompozitok vizsgálati feltételei” szabvány szerint. A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpeny felületén, az EN ISO 527- 4:1997, ill. az EN ISO 527-5:2009 szabványnak megfelelően, reprezentatív módon a rétegelt lemezeken (laminátokon) vizsgálatokat kell végezni, hogy a biztonsági tényező (K) alkalmasságát értékelni lehessen. A szakítószilárdság mérésére legalább hat próbadarabot kell használni, és a szakítószilárdság meghatározásához a mérési átlagból két szórást le kell vonni;
d) a hajlítószilárdságot és a behajlás mértékét az EN ISO 14125:1998+ AC:2002 +
A1:2011 Szálerősítésű műanyag kompozitok. Hajlítási tulajdonságok meghatározása szerinti hajlítási kúszásvizsgálattal, amit legalább 50 mm széles próbatesten, a falvastagság legalább 20-szorosát kitevő alátámasztási
távolsággal, 1000 órás időtartamig kell végezni;.
e) az α kúszási tényezőt legalább két a d) alpontban leírt kialakítású, a behajlás mértékét három- vagy négy ponton mért, a 6.13.2.1 bekezdésben meghatározott legnagyobb tervezési hőmérsékleten 1000 órás időtartamra kitett próbatest kúszási értékek átlagából kell venni. Mindegyik próbatesten a következő vizsgálatokat kell elvégezni:
i) a próbatestet terheletlenül tegyük a hajlítóberendezésbe, helyezzük el a legnagyobb tervezési hőmérsékletre beállított kamrába és hagyjuk legalább 60 percig alkalmazkodni a környezethez;
ii) Az EN ISO 14125:1998 + AC:2022 + A1:2011 szabvány szerint a hajlításnak kitett próbatest terhelése megegyezik a d) alpontban meghatározott szilárdságnak megfelelő hajlítófeszültség egynegyedével. A mechanikai terhelést a legnagyobb tervezési hőmérsékleten, legalább 1000 órán át folyamatosan kell fenntartani;
iii) az alakváltozás kezdő mérése az e) ii) alpont szerinti teljes terhelés alkalmazása után hat perccel. A befogószerkezetben lévő próbatestnek terhelve kell maradnia;
iv) az alakváltozás utolsó mérése az e) ii) alpont szerinti teljes terhelés alkalmazása után 1000 órával; és
v) az α kúszási tényező kiszámítása, az alakváltozásnak az e) iii) alpont szerint meghatározott kezdő értéke osztva az e) iv) alpont szerinti alakváltozás utolsó értékével.
f) a β öregedési tényezőt legalább két a d) alpontban leírt kialakítású statikusan terhelt, a behajlás mértékét három- vagy négy ponton mért, a 6.13.2.1 bekezdésben meghatározott legnagyobb tervezési hőmérsékleten 1000 órás időtartamra kitett, vízbe merített próbatest értékek átlagából kell venni. Mindegyik próbatesten a következő vizsgálatokat kell elvégezni:
i) a vizsgálat előtt ill. kondicionálásra a próbatesteket 24 órán át 80 oC-on szárítószekrényben kell szárítani;
ii) a próbatestet környezeti hőmérsékleten három- vagy négy ponton hajlításra kell terhelni az EN ISO 14125:1998 + AC:2002 + A1:2011 szabvány szerint, a d) alpontban meghatározott szilárdságnak megfelelő hajlítófeszültség egynegyedével. Az alakváltozás kezdő mérése a teljes terhelés alkalmazása után 6 perccel történjen. A próbatest befogószerkezetből történő eltávolítása;
iii) a terheletlen própatestet a legnagyobb tervezési hőmérsékleten legalább 1000 órás időtartamra vízbe kell meríteni a kondícionálási idő megszakítása nélkül. A kondicionálási idő leteltével a próbatestet el kell távolítani és nedvesen, környezeti hőmérsékleten kell tartani és három napon belül végre kell hajtani az f) iv) alpontot;
iv) az f) ii) alponttal egyezően a próbatestet másodszor is statikus terhelésnek kell kitenni. Az alakváltozás utolsó mérése a teljes terhelés alkalmazása után 6 perccel történjen. A próbatest befogószerkezetből történő eltávolítása; és
v) a β öregedési tényező kiszámítása, az alakváltozásnak az f) ii) alpont szerint meghatározott kezdő értéke osztva az f) alpont szerinti alakváltozás utolsó értékével.
g) az egyesítések rétegek közötti nyírószilárdságát reprezentatív mintán kell meghatározni az EN ISO 14130:1997 szabvány szerinti szakítóvizsgálat keretében;
h) a rétegelt lemezeknél az alkalmazástól függően a hőre lágyuló gyanta formázási jellemzőinek vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedésének és az utólagos kikeményedési folyamatainak hatékonysága egy vagy több következő módszer alkalmazásával határozható meg:
i) a formázott hőre lágyuló gyanta jellemzőinek vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedési fokának közvetlen mérése: az üvegesedési hőmérséklet (Tg) ill. az olvadási hőmérséklet (Tm) meghatározása az EN ISO 11357-2:2020 szabvány szerint differenciál kalometriával (DSC); vagy
ii) a formázott hőre lágyuló gyanta jellemzőinek vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedési fokának közvetett mérése:
- HDT az EN ISO 75-1 szabvány szerint;
- Tg vagy ill. Tm termomechanikai analízissel (TMA) az ISO 11359-1:2014 szabvány szerint;
- Dinamikus termomechanikai vizsgálat (DMA) az ISO 6721-11:2019 szabvány szerint;
- Barcol mérés az ASTM D2583:2013-03 vagy az EN 59:2016 szabvány szerint.
6.13.4.2.3 A vegyi összeférhetőségre a 6.9.2.7.1.3 alpont követelményeit kell alkalmazni.
6.13.4.3 Típusvizsgálat
A tartány mintadarabját a következőkben meghatározott vizsgálatoknak kell alávetni. E célból az üzemi szerelvények szükség esetén más szerelvényekre cserélhetők.
6.13.4.3.1 A mintadarabot meg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a gyártási típusnak. Ennek ki kell terjednie a belső és külső szemrevételezésre és a fő méretek megmérésére.
6.13.4.3.2 A mintadarabon minden olyan helyre, ahol a méretezési számítással való összehasonlítás szükséges, nyúlásmérő bélyeget kell elhelyezni, a tartányt meg kell terhelni és a mérési eredményeket fel kell jegyezni. A terheléseknek a következőknek kell lenni:
a) a tartányt a legnagyobb töltési fokig meg kell tölteni vízzel. Ezeket a mérési eredményeket kell felhasználni a 6.13.2.5 bekezdés szerinti méretezési számítások hitelesítéséhez;
b) a tartányt a legnagyobb töltési fokig meg kell tölteni vízzel, járműre kell erősíteni és vezetési és fékezési próbák végrehajtásával mindhárom irányban gyorsulásnak kell kitenni. A 6.13.2.5 bekezdés szerinti méretezési számítással való összehasonlítás céljából a mérési eredményeket a 6.8.2.1.2 pontban előírt és a ténylegesen mért gyorsulások arányában extrapolálni kell;
c) a vízzel töltött tartányt az előírt próbanyomásnak kell kitenni. E terhelés hatására a tartányköpenyen nem lehet szemmel látható sérülés vagy szivárgás.
6.13.4.3.3 A golyó ejtési próbára a 6.9.2.7.1.4 pont követelményeit kell alkalmazni.nak kell alávetni.
6.13.4.3.4 A tűzállósági vizsgálatra a 6.9.2.7.1.5 pont követelményeit kell alkalmazni.
6.13.4.4 Típusjóváhagyás
6.13.4.4.1 Minden új tartánytípusra az illetékes hatóságnak jóváhagyást kell kiadnia annak tanúsítására, hogy a típus a kívánt célra alkalmas, és e fejezetnek a gyártásra és a szerelvényekre vonatkozó követelményeinek, valamint a szállítandó anyagra vonatkozó különleges előírásoknak megfelel.
6.13.4.4.2 A jóváhagyásnak a számításokat és minden anyagvizsgálat eredményét és a mintadarab vizsgálatának az eredményeit is tartalmazó vizsgálati jegyzőkönyvet kell alapul venni, valamint a méretezési számítással való összehasonlítását, és utalnia kell a gyártási típus jellemzőire és a minőségbiztosítási rendszerre.
6.13.4.4.3 A jóváhagyásban fel kell tüntetni azokat az anyagokat, ill. anyagcsoportokat, amelyekkel a tartányköpeny összeférhető. Az anyagok kémiai elnevezését vagy a megfelelő gyűjtőmegnevezést (lásd a 2.1.1.2 bekezdést), valamint az osztályt és az osztályozási kódot meg kell adni.
6.13.4.4.4 Ezenkívül tartalmaznia kell a jóváhagyott típus alapján gyártott tartányokra a meghatározott tervezési és küszöbértékeket (élettartam, üzemi hőmérséklet- tartomány, üzemi és próbanyomás, anyagjellemzők) és a gyártásnál, vizsgálatnál, típusjóváhagyásnál, jelölésnél és használatnál betartandó minden óvintézkedést.
6.13.4.4.5 Az időszakos vizsgálatok során a tartány állapotának nyomon követésére, az
üzemeltetési kézikönyv részeként élettartam vizsgálati programot kell készíteni. A vizsgálati programban a 6.13.2.5 bekezdés szerint elvégzett tervezési elemzésben azonosított kritikus feszültséghelyekre kell összpontosítani. A vizsgálati módszernek figyelembe kell vennie a lehetséges tönkremeneteli módot a kritikus feszülséghelyeken (pl. a húzófeszültség vagy a laminát réteg - feszültség). A vizsgálatnak a szemrevételezés és a roncsolásmentes vizsgálat (pl. zajkibocsátás, ultrahangos értékelés, termográfia) kombinációjából kell állnia. Az élettartam vizsgálati programnak fűtőelemeknél, lehetővé kell tennie a tartányköpeny vagy a
jellemző területek vizsgálatát a túlfűtés hatásainak figyelembe vétele érdekében.