< Előző | Tartalom | Következő >

6.9.2.2 Általános tervezési és gyártási követelmények

6.9.2.2.1 A szálvázas műanyagból (FRP) készült mobil tartányokra a 6.7.1 szakasz és a 6.7.2.2 bekezdés követelményeit kell alkalmazni. A tartányköpeny szálvázas műanyagból (FRP) készült részeire nem vonatkoznak a 6.7 fejezet 6.7.2.2.1. 6.7.2.2.9.1, 6.7.2.2.13 és 6.7.2.2.14 pont követelményei. A tartányköpenyt az illetékes hatóság által elismert nyomástartó edény szabályzat szálvázas műanyagokra (FRP) vonatkozó követelményei szerint kell tervezni és gyártani.

Ezenkívül a következő követelményeket kell betartani.

6.9.2.2.2 A gyártó minőségbiztosítási rendszere

6.9.2.2.2.1 A minőségbiztosítási rendszernek a gyártó által alkalmazott minden elemre, követelményre és előírásra ki kell terjednie. Ezt szisztematikusan és rendezett módon kell dokumentálni írásban rögzített alapelvek, eljárások és utasítások formájában.

6.9.2.2.2.2 Különösen a következők megfelelő leírását kell tartalmaznia:

a) a szervezeti felépítés, a tervezéssel és termék minőségével kapcsolatos személyi felelősség;

b) a mobil tartányok tervezése és tervezés-ellenőrzése során alkalmazott technikák, módszerek és eljárások;

c) a gyártásra, minőségellenőrzésre, minőségbiztosításra és gyártási folyamatra vonatkozó, megfelelő utasítások;

d) minőségellenőrzési nyilvántartás, pl. vizsgálati jegyzőkönyvek, vizsgálati eredmények és hitelesítési adatok;

e) vezetői felülvizsgálatok a 6.9.2.2.2.4 pont szerinti auditálás alapján a minőség- biztosítási rendszer hatékony működésének biztosításához;

f) a vevő igényeinek kielégítését szolgáló eljárások leírása; g) a dokumentáció ellenőrzési és karbantartási eljárása;

h) a nem megfelelő minőségű mobil tartányok, vásárolt alkatrészek, félkész és késztermékek ellenőrzésének, kiszűrésének módja; és

i) az érintett személyekre vonatkozó képzési program és minősítési eljárás.

6.9.2.2.2.3 A minőségbiztosítási rendszernek minden egyes gyártott szálvázas műanyag (FRP) mobil tartányra vonatkozóan minimálisan a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a) ellenőrzési és vizsgálati terv (ITP) alkalmazása; b) szemrevételezéssel történő ellenőrzések;

c) szálirányultság és tömeghányad vizsgálata dokumentált ellenőrzési eljárással;

d) a szálak és a gyanta minőségének és jellemzőinek vizsgálata tanúsítvány vagy más dokumentáció segítségével;

e) a betét minőségének és jellemzőinek vizsgálata tanúsítvány vagy más dokumentáció segítségével;

f) a hőre lágyuló gyanta formázási jellemzőinek vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedési fokának vizsgálata közvetlen vagy közvetett úton a 6.9.2.7.1.2 h) pont szerint meghatározott (pl. Barcol méréssel, vagy differenciál kalorimetriával) módon vagy a reprezentatív mintán vagy a párhuzamos köpeny-mintán végezett a 6.9.2.7.1.2 e) pont szerinti 100 órás időtartamú kúszásvizsgálattal;

g) a hőre lágyuló gyanta formázásának vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedésének és az utólagos kikeményedési folyamatának a dokumentálása; és

h) a köpeny minták öt év időtartamra történő megőrzése és archiválása a jövőbeni vizsgálatokhoz, és a tartányköpeny vizsgálatok (pl. a búvónyílás kivágásából) számára.

6.9.2.2.2.4 A minőségbiztosítási rendszer auditálása

A minőségbiztosítási rendszert először ki kell értékelni annak eldöntéséhez, hogy a 6.9.2.2.2.1 − 6.9.2.2.2.3 pontban felsorolt követelményeknek az illetékes hatóság számára elfogadható módon megfelel-e.

A gyártót értesíteni kell az auditálás eredményéről. Az értesítésnek tartalmaznia kell az auditálás következtetéseit és az esetleg szükséges javításokat.

Az illetékes hatóság számára elfogadható módon időszakos auditálást kell végezni, annak biztosítására, hogy a minőségbiztosítási rendszert a gyártó fenntartja és alkalmazza. Az időszakos auditálás jegyzőkönyvét a gyártónak át kell adni.

6.9.2.2.2.5 A minőségbiztosítási rendszer fenntartása

A gyártónak a minőségbiztosítási rendszert a jóváhagyott állapotban fenn kell tartania, hogy megfelelő és hatékony legyen.

A gyártónak a minőségbiztosítási rendszert jóváhagyó illetékes hatóságot minden tervezett változásról értesítenie kell. A javasolt változtatásokat értékelni kell annak eldöntésére, hogy a módosított minőségbiztosítási rendszer továbbra is megfelel-e a 6.9.2.2.2.1 − 6.9.2.2.2.3 pont előírásainak.

6.9.2.2.3 Szálvázas műanyag (FRP) tartányköpeny

6.9.2.2.3.1 A szálvázat műanyag (FRP) tartányköpenyt biztonságosan kell a mobil tartány keretváz szerkezeti elemeihez hozzáerősíteni. A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpeny tartó és keretvázhoz való rögzítése nem okozhat olyan helyi feszültségkoncentrációt, amely meghaladja az e fejezetben előírási szerint valamennyi üzemi és vizsgálati körülmények között megállapított, a köpeny tartószerkezetére tervezett értéket.

6.9.2.2.3.2 A tartányköpenyt alkalmas anyagból kell gyártani, amely alkalmas legalább –40 °C és +50 °C közötti tervezett üzemi hőmérséklet-tartományban üzemelni, kivéve, ha annak az országnak az illetékes hatósága, amelyben a szállítás történik, a különleges éghajlati viszonyok ill. az üzemeltetési körülmények (pl. fűtőelemek) miatt más hőmérséklet-tartományt ír elő.

6.9.2.2.3.3 Ha fűtőrendszert helyeznek el, meg kell felelnie a 6.7.2.5.12 – 6.7.2.5.15 pontoknak és a következő követelményeknek:

a) a köpenybe szerelt vagy ahhoz csatlakozó fűtőelemek legnagyobb üzemi hőmérséklete nem lehet magasabb, mint a tartány legnagyobb tervezési hőmérséklete;

b) a fűtőelemeket úgy kell tervezni, vezérelni és működtetni, hogy a szállított anyag hőmérséklete nem haladatja meg a tartány legnagyobb tervezési hőmérsékletét, vagy amelynél a belső nyomás meghaladhatja a megendedett legnagyobb üzemi nyomás értékét; és

c) a tartányszerkezetnek és fűtőelemeinek lehetővé kell tenniük a tartányköpeny esetleges túlmelegedés hatásai szempontjából történő vizsgálatát.

6.9.2.2.3.4 A tartány a következő részekből áll:

– betét,

– szerkezeti réteg,

– külső réteg.

Megjegyzés: A részek kombinálhatók, ha az összes vonatkozó üzemképességi kritérium teljesül.

6.9.2.2.3.5 A betét a tartányköpeny belső része, amely tartós vegyszerállósága révén elsődleges gátat képez a szállítandó anyaggal szemben, így megakadályoz minden veszélyes reakciót a tartány tartalmával, ill. megakadályozza a szerkezeti réteg minden olyan, lényeges gyengülését, amit a szállított anyagnak a betéten keresztüli diffúziója okozna. A vegyi összeférhetőséget a 6.9.7.1.3 alpont szerint kell ellenőrizni.

A betét vagy szálvázas műanyag (FRP) vagy hőre lágyuló műanyag betét lehet.

6.9.2.2.3.6 A szálvázas műanyag betétnek a következő két részből kell állnia:

a) egy fedőrétegből („gel-coat”): amely egy megfelelő, műgyantában dús felületi réteg, amely a műgyantával és a szállítandó anyaggal összeférhető fátyolszövettel van megerősítve. Ennek a rétegnek a száltömeg tartalma legfeljebb 30% , és a vastagsága legalább 0,25 és legfeljebb 0,6 mm lehet;

b) erősítő réteg(ek)ből: amely egy vagy több, legalább 2 mm vastagságú réteg, amely legalább 900 g/m2 üvegpaplant vagy vágott szálat tartalmaz, és amelynek üvegrost-tartalma legalább 30 tömeg%, kivéve, ha az egyenértékű biztonság kisebb üvegrost-tartalomnál bizonyított.

6.9.2.2.3.7 Ha a betét hőre lágyuló műanyag lemezekből készül, azokat minősített hegesztőnek kell a kívánt alakúra minősített hegesztési eljárással összehegeszteni. Az összehegesztett betéten, a szikrapróbák megkönnyítése érdekében, azoknak a hegesztési varratoknak a felületére, amelyek a folyadékkal nem érintkeznek, elektromosan vezetőképes réteget kell helyezni. A betét és a szerkezeti réteg között megfelelő módszerrel tartós kötést kell kialakítani.

6.9.2.2.3.8 A szerkezeti réteget a 6.7.2.2.12 pont, a 6.9.2.2.3.1 alpont, és a 6.9.2.3.2, a 6.9.2.3.4, a 6.9.2.3.6 pontok szerinti igénybevételek elviselésére kell tervezni.

6.9.2.2.3.9 A tartány szerkezeti rétegeinek a külső műgyanta vagy festék réteg megfelelő védelmet kell nyújtson a környezeti hatások és az üzemi igénybevételek elviselésére, beleértve az UV sugárzást és a sós párát, valamint a szállított anyag véletlenszerű fröccsenéséből származó hatásokat is.

6.9.2.2.3.10 Műgyanták

A műgyanta keverék feldolgozását pontosan a gyártó ajánlásai szerint kell végezni. A következő műgyanták használhatók:

– telítetlen poliésztergyanták;

– vinilgyanták;

– epoxigyanták;

– fenolgyanták;

A műgyanták 6.9.2.7.1.1 alpont szerint meghatározott hődeformációs hőmérsékletének (HDT) legalább 20 °C-kal magasabbnak kell lennie, mint a tartányköpeny 6.9.2.2.3.2 alponja szerint meghatározott legnagyobb tervezési hőmérséklete, de semmilyen esetben sem lehet 70 °C-nál alacsonyabb.

– hőre lágyuló gyanták.

6.9.2.2.3.11 Erősítőanyag

A betéthez legalább C minőségű üvegszálat vagy az ISO 2078:1993 + Amd 1:2015 szabvány szerinti ECR-t kell használni. Hőre lágyuló műanyagból készült fátyolszövet a betéthez csak akkor használható, ha a szállítandó anyaggal való összeférhetősége

A szerkezeti réteg erősítő anyagát úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a szerkezeti rétegre meghatározott követelményeknek.

bizonyított.

6.9.2.2.3.12 Adalékanyagok

A műgyanta kezeléséhez szükséges adalékanyagok, pl. katalizátorok, gyorsítók, térhálósítók és tixotrop anyagok, valamint a tartány tulajdonságainak javítására használt anyagok, pl. töltőanyagok, színezékek, pigmentek stb. a tartány élettartama alatt a várható hőmérsékleti viszonyok között nem gyengíthetik az anyagot.

6.9.2.2.3.13 A szálvázat műanyag (FRP) tartányköpenyt, a tartozékait, az üzemi és szerkezeti szerelvényeit a 6.7.2.2.12, a 6.9.2.2.3, a 6.9.2.3.2, a 6.9.2.3.4, és a 6.9.2.3.6 pontok szerinti igénybevételek elviselésére kell tervezni, és úgy kell kialakítani, hogy tervezett élettartamuk alatt a szállított anyag vesztesége nélkül (nem számítva az esetleges szelepeken keresztül kiszabaduló gázmennyiséget) ellenálljanak.

6.9.2.2.3.14 A legfeljebb 60 oC lobbanáspontú anyagok szállítására vonatkozó különleges követelmények

6.9.2.2.3.14.1 A legfeljebb 60 °C lobbanáspontú folyékony anyagok szállítására használt szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyeket úgy kell kialakítani, hogy a különböző szerkezeti részek elektrosztatikus feltöltődését, és így az elektrosztatikus töltések veszélyes felhalmozódását elkerüljék.

6.9.2.2.3.14.2 A tartányköpeny belső és külső felületi ellenállásának mért értéke legfeljebb 109 Ω lehet. Ez elérhető a műgyantához adott adalékanyagokkal vagy közbenső vezetőképes rétegek, például fém- vagy szénszál háló beiktatásával.

6.9.2.2.3.14.3 A földelési ellenállás mért értéke legfeljebb 107 Ω lehet.

6.9.2.2.3.14.4 A tartányköpeny minden elemét egymással, valamint a tartány üzemi és szerkezeti szerelvényeinek fém részeivel és a járművel elektromosan össze kell kötni. Az egymással érintkező elemek és szerelvények között az elektromos ellenállás legfeljebb 10 Ω lehet.

6.9.2.2.3.14.5 A felületi ellenállást és a földelési ellenállást az üzembe helyezés előtt minden egyes tartányon vagy a tartány mintadarabján az illetékes hatóság által elismert eljárással meg kell mérni. A tartányköpeny sérüléséből adódó javítások esetén az elektromos ellenállást újra meg kell mérni.

6.9.2.2.3.15 A tartányt úgy kell kialakítani, hogy a 6.9.2.7.1.5 pont szerinti vizsgálati követelményeknek megfelelő, 30 percen át tartó tűz hatására jelentősen nem szivároghat. Az illetékes hatóság hozzájárulása esetén a vizsgálattól el lehet tekinteni, amennyiben hasonló tartány típus vizsgálata elegendő bizonyítékot szolgáltat.

6.9.2.2.3.16 Szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyek gyártási eljárása

6.9.2.2.3.16.1 A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyek gyártásához száltekercselést, kézi laminálást, gyantainfúziót vagy más megfelelő kompozitanyag gyártási eljárást kell alkalmazni.

6.9.2.2.3.16.2 Az erősítő szál tömegének (+ 10 % és – 0% tűréssel), meg kell felelnie az eljárási utasításban meghatározott tömegnek. A tartányköpeny erősítésérhez a 6.9.2.2.3.11 alpont és az eljárási utasításban meghatározottak szerint egy vagy többféle típusú szálat kell használni.

6.9.2.2.3.16.3 A gyantarendszernek a 6.9.2.2.3.10 pontban meghatározott gyantarendszer egyikének kell lennie. Nem használható olyan töltőanyag, pigment vagy színező adalék, amely rontja a gyanta természetes színét, kivéve ha ezt az eljárási utasítás engedélyezi.

6.9.2.3 Tervezési kritériumok

6.9.2.3.1 A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyt úgy kell megtervezni, hogy matematikailag vagy kísérleti úton (pl. nyúlásmérő bélyegek alkalmazásával vagy az illetékes hatóság által jóváhagyott más módszerrel) szilárdsági ellenőrzésnek, ill. vizsgálatnak lehessen alávetni.

6.9.2.3.2 A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy a folyadéknyomás-próbát kiállják. Bizonyos anyagokra különleges ¬előírások találhatók a 3.2 fejezet „A” táblázat 10 oszlopában feltüntetett és a 4.2.5 szakaszban leírt mobil tartány utasításokban vagy a 3.2 fejezet „A” táblázat 11 oszlopában feltüntetett és a 4.2.5.3 bekezdésben leírt mobil tartány különleges előírásokban. A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpeny legkisebb falvastagságának legalább a 6.9.2.4 bekezdés szerint meghatározottnak kell lennie.

6.9.2.3.3 Az előírt próbanyomásnál kialakuló legnagyobb feszültségnél a tartányköpenyben mért relatív nyúlás mm/mm -ben nem vezethet mikrorepedések kialakulásához, és ezért a 6.9.2.7.1.2 c) alpontban előírt szakítóvizsgálat során nem lehet nagyobb, mint a műgyanta első mérési ponton mért szakadási vagy sérülési nyúlása.

6.9.2.3.4 A belső próbanyomás, a 6.7.2.2.10 pontban meghatározott külső tervezési nyomás, a 6.7.2.2.12 pontban meghatározott statikus erők által a legnagyobb töltési foknál kifejtett statikus terhelés hatására a tönkremeneteli kritérium (FC) hosszirányban, a kerület mentén és a kompozit szerkezet bármely más síkbeli irányában nem haladhatja meg a következő értéket:

1

𝐹𝐶 ≤

𝐾

ahol:

ahol:

K = K0 × K1 × K2 × K3 × K4 × K5

K legkisebb értékének 4-nek kell lennie;

K0 szilárdsági tényező. Általános tervezésnél a K0 értékének legalább 1,5-nek kell lennie. A K0 értékét 2-vel meg kell szorozni, kivéve, ha a tartányköpeny sérülés elleni védelemmel van ellátva, ami hossz- és keresztirányú szerkezeti elemeket is tartalmazó, teljes fémvázból áll;

K1 a kúszás és az öregedés eredményeként az anyag tulajdonságaiban bekövetkező romlást figyelembe vevő tényező. Ezt a következő képlettel kell meghatározni:

1

𝐾1 = 𝛼𝛽

ahol  a kúszási tényező,  az öregedési tényező, a 6.9.2.7.1.2 e) és f) alpontok szerint meghatározva. Ha a számításokhoz használják az  és a  tényezőt 0 és 1 között kell lennie.

Alternatívaként a K1 = 2 biztonságos érték is alkalmazható a 6.9.2.3.4 pont szerinti gyakorlati vizsgálat numerikus validáláshoz (ez nem teszi szükségtelenné az  és a  tényező meghatározására irányuló vizsgálatot);

K2 az üzemi hőmérsékletet és a műgyanta termikus tulajdonságait figyelembe vevő tényező, amit a következő egyenlettel kell meghatározni és amelynek legkisebb értéke 1:

K2 = 1,25 – 0,0125 (HDT - 70)

ahol HDT a műgyanta hőtorzulási hőmérséklete °C-ban;

K3 az anyag kifáradására vonatkozó tényező; K3 = 1,75 értéket kell használni, kivéve, ha az illetékes hatóság mást hagyott jóvá. A 6.7.2.2.12 pontban említett, dinamikai méretezéshez K3 = 1,1 értéket kell használni;

K4 a műgyanta keményedésre vonatkozó tényező, értékei a következők:

1,0: ha a kikeményítés jóváhagyott és dokumentált eljárással történik, és a 6.9.2.2.2 pont szerinti minőségbiztosítási rendszer tartalmazza minden egyes szálvázas műanyag (FRP) mobil tartányra a keményítési fok közvetlen mérési módszerrel történő ellenőrzését a 6.9.2.7.1.2 pont h) alpontjának megfelelően, például az ISO 11357-2:2016 szabvány szerint differenciál kalorimetriával (DSC) végzik;

1,1: ha a hőre lágyuló gyanta formázása vagy a hőre keményedő gyanta kikeményítése jóváhagyott és dokumentált eljárással történik, és a 6.9.2.2.2 pont szerinti minőségbiztosítási rendszer tartalmazza minden egyes szálvázas műanyag (FRP) mobil tartányra a formázott hőre lágyuló gyanta jellemzőienek vagy a hőre keményedő gyanta kikeményedési fokának közvezett mérési módszerrel történő ellenőrzését a 6.9.2.7.1.2 pont h) pont alpontjának megfelelően, például az ASTM D583:2013-03 vagy az EN 59:2016 szerint Barcol méréssel, az ISO 75-1:2013 szabvány szerinti HDT meghatározással, az ISO 11359-1:2014 szabvány szerint termomechanikai analízissel (TMA), vagy az ISO 6721-11:2019 szabvány szerint dinamikus termo-mechanikai vizsgálattal (DMA) végzik;

1,5: minden más esetben.

K5 a 4.2.5.2.6 pontban szereplő mobil tartány utasításokhoz kapcsolódó tényező: 1,0 T1-től T19-ig;

1,33 T20 esetén;

1,67 T21 és T22 esetén.

A tervezett kialakítás jóváhagyásához a numerikus analízis és a kompozit megfelelő tönkremeneteli kritériumainak alkalmazásával gyakorlati vizsgálatot kell végezni annak ellenőrzésére, hogy a köpeny rétegeiben fellépő feszültségek a megengedett érték alatt vannak. A kompozitokra vonatkozó megfelelő tönkremeneteli kritériumai közé tartoznak többek között a következők: a Tsai-Wu, a Tsai-Hill, a Hashin, a Yamada-Sun, a SIFT (Strain Invariant Failure Theory) elmélet, a legnagyobb feszültség vagy a legnagyobb szakadási nyúlás. A szilárdsági kritériumokkal kapcsolatosan, az illetékes hatóság egyetértésével mások is alkalmazhatók. A tervezett kialakítás jóváhagyására vonatkozó gyakorlati vizsgálati módszert és a vizsgálat eredményeit az illetékes hatóság részére be kell nyújtani.

Vizsgálatokkal kell meghatározni azoknak a paramétereknek a jóváhagyott értékét, amelyek a K biztonsági tényezővel, a 6.9.2.7.1.2 c) alpont szerint mért szakító- szilárdsággal és a 6.9.2.3.5 pontban leírt legnagyobb szakadási nyúlással együtt a kiválasztott tönkremeneteli kritérium alapján szükségesek. Az egyesítések vizsgálatát a 6.9.2.3.7 pont szerint meghatározott és a 6.9.2.7.1.2 pont g) alpont szerint mért nyírószilárdság értékkel kell elvégezni. A kihajlítást a 6.9.2.3.6 pont szerint kell meghatározni. A nyílások és a fémbetétek tervezését a 6.9.2.3.8 pont szerint kell végezni.

6.9.2.3.5 A 6.7.2.2.12 és a 6.9.2.3.4 pontban meghatározott feszültségeknél a bekövetkező nyúlás egyetlen irányban sem lehet nagyobb, mint a következő táblázatban megadott érték és a műgyanta az EN ISO 527-2:2021 szabvány szerint meghatározott szakadási nyúlásának egytizede közül a kisebbik érték.

A következő táblázatban az ismert határértékekre találhatók példák.

6.9.2.3.6 A külső tervezési nyomáshoz a legkisebb biztonsági tényezőt a nyomástartó edényekre vonatkozó szabályzat szerint a köpeny lineáris kihajlás vizsgálatával kell meghatározni, de legalább három legyen.

6.9.2.3.7 Az egyesítéseknél (beleértve a végek, a hullámtörő lemezek, a válaszfalak

egyesítését a tartányfallal és a szerelvények és a tartányköpeny közötti kapcsolatot) kialakított ragasztott kötéseket és /vagy átlapoló laminálásoknak alkalmasnak kell lenniük a 6.7.2.2.12, a 6.9.2.2.3.1, a 6.9.2.3.2, a 6.9.2.3.4 és a 6.9.2.3.6 pont szerinti terhelések elviselésére. Az átlapoló laminálásokban a feszültség-koncentráció elkerülésére a ferde tekercselés menetemelkedése nem lehet 1:6-nál meredekebb.Az átlapoló laminálás és az általa összekapcsolt tartány alkotórészek

közötti nyírószilárdság nem lehet kisebb, mint:

𝜏 = ϒ 𝑄 ≤ 𝜏𝑅

𝑙 𝐾

ahol:

R a rétegek közötti nyírószilárdság az ISO 14130:1997 és Cor 1:2003 szabvány szerint;

Q az összeköttetéseknél az egységnyi szélességére jutó terhelés;

K a 6.9.2.3.4 pont szerint meghatározott biztonsági tényező;

l az átlapoló laminálás hossza;

ϒ a bemetszési tényező az egyesítéseknél átlagosan fellépő feszültség és a tönkremeneteli kezdőpontnál kialakuló csúcsfeszültség viszonya.

Az egyesítésekre vonatkozóan más számítási módszer alkalmazása, az illetékes hatóság jóváhagyását követően megengedett.

6.9.2.3.8 A 6.7.2 szakasz szerinti tervezési követelményeknek megfelelően a fémből készült karimák és záróelemeik a szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyekhez használhatók. A szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyen levő nyílásokat úgy kell megerősíteni, hogy a 6.7.2.2.12, a 6.9.2.3.2, a 6.9.2.3.4 és a 6.9.2.3.6 pontban meghatározott statikus és dinamikus igénybevételekkel szemben legalább akkora biztonsági tényezővel rendelkezzenek, mint maga a tartány. A nyílások száma a lehető legkevesebb legyen. Az ovális alakú nyílások tengelyeinek aránya legfeljebb 2 lehet. Ha a szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenybe a fémkarimák vagy a részegységeinek elhelyezése ragasztással történik, a fém és a szálvázas műanyag (FRP) közötti egyesítésre a 6.9.2.3.7 pontban meghatározott jellemzési módszert kell alkalmazni. Ha a fémkarimát vagy a részegységét más módon rögzítik, például menetes kötőelemekkel, akkor a nyomástartó edényre vonatkozó szabvány vonatkozó előírásait kell alkalmazni.

6.9.2.3.9 A tartányköpeny szilárdságának ellenőrző számításait véges elemű módszerrel kell elvégezni, szimulálva a fal rétegelt szerkezetét, a szálvázas műanyag (FRP) tartányköpenyen belüli egyesítéseket, valamint a konténerkeret és a szálvázas műanyag (FRP) tartányköpeny közötti egyesítéseket és a nyílásokat. A sajátosságokat a nyomástartó edényekre vonatkozó szabályzatnak megfelelő módszerrel kell kezelni.

< Előző | Tartalom | Következő >