< Előző | Tartalom | Következő >
2.2.9 9 osztály Különféle veszélyes anyagok és tárgyak
2.2.9.1 Kritériumok
2.2.9.1.1 A 9 osztály címének fogalomkörébe azok az anyagok és tárgyak tartoznak, amelyek a szállítás során olyan veszélyt képviselnek, ami nem esik a többi osztály fogalomkörébe.
2.2.9.1.2 A 9 osztály anyagai és tárgyai a következők szerint vannak csoportosítva:
M1 Anyagok, amelyek finom poruk belélegzése esetén az egészséget veszélyeztethetik
M2 Anyagok és tárgyak, amelyekből tűz esetén dioxinok képződhetnek M3 Gyúlékony gőzöket fejlesztő anyagok
M4 Lítium akkumulátorok M5 Biztonsági felszerelések
M6 – M8 Környezetre veszélyes anyagok:
M6 Vízi környezetre veszélyes, folyékony anyagok M7 Vízi környezetre veszélyes, szilárd anyagok
M8 Géntechnológiával módosított mikroorganizmusok és élő szervezetek M9 – M10 Magas hőmérsékletű anyagok:
M9 Folyékony anyagok
M10 Szilárd anyagok
M11 Egyéb anyagok és tárgyak, amelyek a szállítás alatt veszélyt jelentenek, de egyetlen más osztály meghatározásának sem felelnek meg.
Fogalommeghatározások és besorolás
2.2.9.1.3 A 9 osztályba sorolt anyagokat a 3.2 fejezet „A” táblázata sorolja fel. A 3.2 fejezet „A” táblázatában név szerint nem említett anyagok és tárgyak besorolását ezen táblázat, ill. a 2.2.9.3 bekezdés megfelelő tétele alá a 2.2.9.1.4 – 2.2.9.1.8, 2.2.9.1.10, 2.2.9.1.11, 2.2.9.1.13 és 2.2.9.1.14 pont szerint kell végezni.
Anyagok, amelyek finom poruk belélegzése esetén az egészséget veszélyeztethetik
2.2.9.1.4 Azon anyagok közé, amelyek finom poruk belélegzése esetén az egészséget veszélyeztethetik, az azbeszt és az azbesztet tartalmazó keverékek tartoznak.
Anyagok és tárgyak, amelyekből tűz esetén dioxinok képződhetnek
2.2.9.1.5 Azon anyagok és tárgyak közé, amelyekből tűz esetén dioxinok képződhetnek, a poli- klórozott és polihalogénezett bifenilek és terfenilek (PCB-k és PCT-k), valamint az ezeket az anyagokat tartalmazó keverékek, az ilyen anyagokat vagy keverékeket tartalmazó tárgyak, mint pl. transzformátorok, kondenzátorok, továbbá az ilyen anyagokat vagy keverékeket tartalmazó egyéb tárgyak tartoznak.
Megjegyzés: Az olyan keverékek, amelyek PCB- vagy PCT-tartalma nem haladja meg az 50 mg/kg értéket, nem tartoznak az ADR előírásainak hatálya alá.
Gyúlékony gőzöket fejlesztő anyagok
2.2.9.1.6 A gyúlékony gőzöket fejlesztő anyagok közé tartoznak azok a polimerek, amelyek legfeljebb 55 °C lobbanáspontú gyúlékony folyadékot tartalmaznak.
Lítium akkumulátorok
2.2.9.1.7 A lítium akkumulátoroknak a következő követelményeknek kell megfelelniük, hacsak az ADR-ben nincs másként előírva (pl. a 310 különleges előírás szerinti akkumu- látorok gyártási mintáira vagy kisszámú gyártási sorozatokra, ill. a 376 különleges előírás szerinti sérült vagy hibás akkumulátorokra).
Megjegyzés: Az UN 3536 Lítium akkumulátorok áruszállító egységbe szerelve
tételre lásd a 3.3 fejezet 389 különleges előírását.
A bármilyen formában lítiumot tartalmazó cellákat és akkumulátorokat, készülékben lévő cellákat és akkumulátorokat, ill. készülékkel egybecsomagolt cellákat és akkumulátorokat az UN 3090, 3091, 3480, ill. 3481 tétel alá kell sorolni, és akkor szállíthatók ezen tételek alatt ha megfelelnek a következő előírásoknak:
a) minden cella, ill. akkumulátor olyan típusú, ami bizonyítottan megfelel a
„Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv” III. rész 38.3 bekezdés minden vizsgálati követelményének;
Megjegyzés: Az akkumulátoroknak akkor is olyan típusúnak kell lenniük, ami bizonyítottan megfelel a „Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv” III. rész
38.3 bekezdés vizsgálati követelményeinek, ha az akkumulátort alkotó cellák is ilyen típusúak.
b) minden cellában, ill. akkumulátorban szellőztető szerkezet van beépítve, vagy úgy van kialakítva, hogy a normális szállítási körülmények között kizárja a hirtelen bekövetkező repedést;
c) minden cella, ill. akkumulátor el van látva külső rövidzárlat ellen védő, hatékony eszközzel;
d) a cellákat vagy párhuzamosan kapcsolt cellasorokat tartalmazó minden akkumulátor el van látva olyan hatékony eszközzel, amely a veszélyes visszáram megakadályozásához szükséges (pl. diódával, biztosítékkal, stb.);
e) a cellákat és akkumulátorokat olyan minőségbiztosítási program szerint kell gyártani, amelynek a következőket kell tartalmaznia:
i) a szervezeti felépítés leírását és a személyzet tervezéssel és termékminőséggel kapcsolatos felelősségének megoszlását;
ii) a vizsgálatokra, a minőségellenőrzésre, a minőségbiztosításra, a munka- folyamatokra vonatkozóan használandó utasításokat;
iii) a cellák gyártása során a belső rövidzárlat megelőzésére és észlelésére is kiterjedő folyamatirányítást;
iv) a minőségügyi nyilvántartást, mint pl. vizsgálati jegyzőkönyvek, vizsgálati eredmények és hitelesítési adatok, ill. tanúsítványok; ezeket az adatokat meg kell őrizni, és az illetékes hatóság kérésére be kell mutatni;
v) a vezetői felülvizsgálatokat a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének biztosításához;
vi) a dokumentáció ellenőrzési és karbantartási eljárását;
vii) az előző a) pontban említettek szerint vizsgált típusnak nem megfelelő cellák, ill. akkumulátorok ellenőrzésének módját;
viii) az érintett személyekre vonatkozó képzési programot és minősítési eljárást; és
ix) a végtermék sérülésmentességét biztosító eljárást.
Megjegyzés: Üzemi minőségirányításii programok is elfogadhatók. Harmadik felek tanúsítása nem szükséges, de az előző i) – ix) pontok szerinti eljárásoknak megfelelően dokumentáltnak és nyomon követhetőnek kell lenniük. A minőség-biztosítási program másolatát, kérésre, az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.
f) A primer fémlítium cellákat és újratölthető lítiumion cellákat egyaránt tartalmazó és nem külső töltésre kialakított lítium akkumulátoroknak (lásd a 3.3 fejezet 387 különleges előírását) a következő feltételeknek kell megfelelniük:
i) a újratölthető lítiumion cellák csak a primer fémlítium cellákról legyenek tölthetők;
ii) a újratölthető lítiumion cellák túltöltése az akkumulátor kialakításánál fogva kizárt legyen;
iii) az akkumulátort primer lítium akkumulátorként bevizsgálták;
iv) az akkumulátor alkatrészét képező celláknak olyan típusúnak kell lenniük, ami bizonyítottan megfelel a „Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv” III. rész 38.3 bekezdés vizsgálati követelményeinek.
g) A készülékben (beleértve a nyomtatott áramköri lapot is) lévő gomb akkumulátorok kivételével a 2003. június 30. után gyártott akkumulátorok és cellák gyártóinak és forgalmazóinak hozzáférhetővé kell tenniük a „Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv” III. rész 38.3 bekezdés 38.3.5 pontjában meghatározott vizsgálati összefoglalót.
A 3.3 fejezet 188 különleges előírása követelményeinek megfelelő lítium akkumulátorok nem tartoznak az ADR előírásainak hatálya alá.
Biztonsági felszerelések
2.2.9.1.8 A biztonsági felszerelések közé tartoznak azok a mentőeszközök és gépjármű tartozékok, amelyek megfelelnek a 3.3 fejezet 235, ill. 296 különleges előírásában szereplő leírásnak.
Környezetre veszélyes anyagok
2.2.9.1.9 (törölve)
Vízi környezetet szennyező anyagok
2.2.9.1.10 Környezetre (vízi környezetre) veszélyes anyagok
2.2.9.1.10.1 Általános fogalommeghatározás
2.2.9.1.10.1.1 Környezetre veszélyes anyagok – többek között – a vízi környezetet szennyező folyékony vagy szilárd anyagok, valamint az ilyen anyagok oldatai és keverékei (készítmények és hulladékok).
A 2.2.9.1.10 pont alkalmazásában az „anyag” olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és vegyületei, amely a termék stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott eljárásból származó szennyezőt is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető.
2.2.9.1.10.1.2 A vízi környezet a vízben élő vízi szervezetek, ill. a vízi életközösség szempontjából értelmezendő, amelynek a vízi szervezetek a részét képezik.12) Ezért a veszély azonosításának alapja az anyag, ill. keverék vízi toxicitása, ezt azonban módosíthatják a lebomlásra és a bioakkumulációra vonatkozó további adatok.
12) Ez nem vonatkozik az olyan vízszennyező anyagokra, amelyeknél a vízi környezeten túlmenő hatásokat, pl. az emberi egészségre gyakorolt hatást is szükséges lehet figyelembe venni.
2.2.9.1.10.1.3 A következő besorolási eljárás célja, hogy mindenfajta anyagra, ill. keverékre alkalmazni lehessen, tudatában kell lenni azonban, hogy bizonyos esetekben, pl. fémeknél vagy nehezen oldható szervetlen vegyületeknél különleges útmutatás13) szükséges.
2.2.9.1.10.1.4 Az ebben a szakaszban használt kifejezések és betűszavak jelentése a következő:
– BCF: biokoncentrációs tényező
– BOI: biokémiai oxigénigény
– KOI: kémiai oxigénigény
– GLP: helyes laboratóriumi gyakorlat
– ECx: a válaszban x%-os változást okozó koncentráció;
– EC50: az anyag tényleges koncentrációja, amely a legnagyobb válaszreakció 50%-át eredményezi;
– ErC50: a szaporodási sebesség szempontjából meghatározott EC50 érték
– Kow: oktanol/víz megoszlási együttható;
– LC50 (50%-os halálos koncentráció): az anyag azon koncentrációja a vízben, amely a kísérleti állatcsoport 50%-ának (felének) elhullását okozza;
– L(E)C50: LC50 vagy EC50;
– NOEC (No Observed Effect Concentration, nem észlelhető hatás koncentráció): észlelhető hatást még nem okozó koncentráció: az a vizsgálati koncentráció, amely közvetlenül a statisztikailag szignifikáns káros hatást okozó, legkisebb vizsgált koncentráció alatt van. A NOEC-nek a kontrolhoz viszonyítva nincs statisztikailag szignifikáns káros hatása;
– OECD Test Guidelines: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kiadott vizsgálati irányelvek.
2.2.9.1.10.2 Fogalommeghatározás és az adatokra vonatkozó követelmények
2.2.9.1.10.2.1 A környezetre (vízi környezetre) veszélyes anyagok besorolásának alapvető elemei.
a) akut vízi toxicitás;
b) krónikus vízi toxicitás;
c) a bioakkumulációs hajlam vagy a tényleges bioakkumuláció; és
d) szerves vegyianyagok (biotikus vagy abiotikus) lebomlása.
2.2.9.1.10.2.2 A harmonizált nemzetközi vizsgálati módszerek alapján nyert adatok előnyösebbek, a gyakorlatban azonban a belföldi vizsgálati módszerek alapján nyert adatok is alkalmazhatók, ha egyenértékűnek tekinthetők. Általánosan elfogadott, hogy az édesvízi és a tengeri fajokra vonatkozó toxicitás azonosnak tekinthető és lehetőleg az OECD vizsgálati irányelvek vagy azzal egyenértékű módszerek alapján kell levezetni, a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) alapelvei szerint. Ha így nyert adatok nincsenek, a besorolást a rendelkezésre álló legjobb adatok alapján kell elvégezni.
13) Megtalálható a GHS 10 Mellékletében.
2.2.9.1.10.2.3 Az akut vízi toxicitás egy anyag azon belső tulajdonsága, hogy rövid távú vízi expozíció esetén károsan befolyásol egy adott élő szervezetet.
Az akut (rövid távú) veszélyesség – besorolási szempontból – egy vegyianyag élő szervezetre vonatkozó akut toxicitása által okozott veszélyesség rövid időtartamú vízi expozíció során.
Az akut vízi toxicitást általában a halra vonatkozó 96 órás LC50 (OECD 203 vizsgálati irányelv vagy azzal egyenértékű módszer), a rákfajokra vonatkozó 48 órás LC50 (OECD 202 vizsgálati irányelv vagy azzal egyenértékű módszer) és/vagy az alga fajokra vonatkozó 72 vagy 96 órás EC50 (OECD 201 vizsgálati irányelv vagy azzal egyenértékű módszer) értékek felhasználásával kell meghatározni. Ezekkel a fajokkal bármely vízi szervezetek helyettesíthetők, ill. más fajokkal, pl. békalencsével (Lemna- val) nyert adatok is használhatók, ha a vizsgálati módszer megfelelő.
2.2.9.1.10.2.4 A krónikus vízi toxicitás egy anyag azon belső tulajdonsága, hogy káros hatást gyakorol a vízi szervezetekre a szervezet életciklusához viszonyítva meghatározott expozíciók során.
A hosszú távú veszélyesség – besorolási szempontból – egy vegyianyag krónikus toxicitása által okozott veszélyesség hosszú időtartamú vízi expozíciót követően.
A krónikus toxicitásra kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az akut toxicitásra, és a vizsgálati eljárások is kevésbé egységesek. Az OECD 210 (hal korai életszakasz),
211 (vízibolha szaporodás) vizsgálati irányelv, valamint az OECD 201 (alganövekedés gátlása) vizsgálati irányelv alapján kapott adatok elfogadhatók. Egyéb, nemzetközileg elismert hiteles vizsgálatok is alkalmazhatók. A NOEC értékeket vagy más, egyenértékű ECx értéket kell használni.
2.2.9.1.10.2.5 A bioakkumuláció (biológiai felhalmozódás) az élő szervezetbe bármilyen expozíciós úton (azaz levegőből, vízből, üledékből, talajból, táplálékkal) bekerült anyagnak az átalakítás és kiválasztás után a szervezetben maradt nettó mennyiségét jelenti.
A bioakkumulációs hajlamot általában az oktanol/víz megoszlási együtthatóval kell meghatározni, amit az OECD 107, 117 vagy 123 vizsgálati irányelv szerint meghatározott logKow-ban szoktak megadni. Ezzel ugyan jól jellemezhető a bioakkumulációs hajlam, de a kísérletileg meghatározott biokoncentrációs tényező (BCF) jobb eredményt ad, ezért ha lehetséges, ezt kell használni. A BCF-t az OECD 305 vizsgálati irányelv szerint kell meghatározni.
2.2.9.1.10.2.6 A lebomlás a szerves molekulák kisebb molekulákra, majd végül szén-dioxidra, vízre és sókra történő bomlása.
A környezetben való lebomlás lehet biotikus vagy abiotikus (pl. hidrolízis), ez a tény a kritériumokban figyelembe van véve. A könnyű biológiai lebonthatóság legegyszerűbben az OECD 301 vizsgálati irányelv (A–F) biológiai lebonthatósági vizsgálatával határozható meg. Ha egy anyag ezekben a vizsgálatokban közepes eredményt mutat, abból arra lehet következtetni, hogy a legtöbb környezetben gyorsan lebomlik. Tekintettel arra, hogy ezek a vizsgálatok édesvízre vonatkoznak, a tengeri környezetre alkalmasabb, OECD 306 vizsgálati irányelv alapján nyert eredményeket is figyelembe vették. Ha ilyen adat nem áll rendelkezésre, a gyors lebomlásra akkor lehet következtetni, ha az ötnapos BOI és a KOI hányadosa BOI5 /KOI ≥ 0,5.
A gyors lebonthatóság meghatározásánál az abiotikus lebomlás (pl. hidrolízis), az elsődleges biotikus és az elsődleges abiotikus lebomlás, nemvizes közegben való lebomlás és a környezetben való bizonyítottan gyors lebomlás, mind figyelembe vehető14).
Egy anyag akkor tekintendő a környezetben gyorsan lebomlónak, ha a következő kritériumoknak megfelel:
14) Az adatok értelmezésére különleges útmutatás található a GHS 4.1 fejezetében és 9 Mellékletében.
a) a 28 napos könnyű biológiai lebonthatósági vizsgálat során a következő lebomlási szinteket éri el:
i) az oldott szerves széntartalmon alapuló vizsgálatnál: 70%-ot;
ii) az oxigén fogyáson vagy a szén-dioxid képződésen alapuló vizsgálatnál: az elméleti maximumok 60%-át.
Ezeket az értékeket 10 napon belül kell elérni attól a naptól kezdve, amikor a biológiai lebomlás első alkalommal 10% felett volt, kivéve, ha az anyagot mint összetett, többkomponensű, szerkezetileg hasonló összetevőkkel rendelkező anyagot azonosították. Ebben az esetben ha kielégítő bizonyíték áll rendelkezésre, a 10 napon belüli bekövetkezési feltételtől el lehet tekinteni, és a 28 napos megfelelőségi szintet kell alkalmazni15).
b) ha csak a BOI és a KOI értékek állnak rendelkezésre: a BOI5 /KOI ≥ 0,5; vagy
c) egyéb, meggyőző tudományos bizonyíték van arra, hogy az anyag a vízi környezetben, 28 napon belül 70% fölötti mértékben lebomlik (biotikus és/vagy abiotikus úton).
2.2.9.1.10.3 Az anyagok besorolási kategóriái és kritériumai
Egy anyagot akkor kell a „környezetre (vízi környezetre) veszélyes anyag”-nak besorolni, ha a 2.2.9.1.10.3.1 táblázatban az akut-1 kategóriára, a krónikus-1 kategóriára vagy a krónikus-2 kategóriára feltüntetett kritériumoknak megfelel. Ezek a kritériumok részletesen leírják a besorolási kategóriákat. A 2.2.9.1.10.3.2 táblázat pedig diagram formájában fogalja össze a kategóriákat.